Mózes Fanni

A lovaglás számomra az a sport, amit sose tudnék abbahagyni. Nagyon sok mindenre megtanított és még fogok is rengeteget tanulni, mert mindig jön valami új, akár egy érzékeny természetű ló vagy akár egy szakág, ami nagyon sok apró dolgot rejt magában. Ami leginkább megfogott benne az az, hogy nagyon változatos és izgalmas. Sosincs két ugyanolyan ló, mindegyiknek ki kell tapasztalni a természetét és minden edzésen tanulok valami újat, nincs olyan nap, amikor úgy jönnék haza, hogy „én ezt már tudtam” vagy „ezt már többször is hallottam”. Természetesen a türelem, a kitartás és a nyugodtság is elengedhetetlen. A kitartásomat és a türelmemet egyértelműen a lovaglásnak köszönhetem. Az, hogy milyen érzés lovagolni szerintem leírhatatlan. Ezt át kell élni, hogy mindenki megértse milyen is ez valójában. Az, hogy egy ember és egy szabadakaratú állat együtt dolgozik, az egy fantasztikus érzés. Nálam ez a szenvedély úgy kezdődött, hogy az óvoda nagycsoportjában egyik csoporttársam anyukájának lett egy lova és ez a kislány is elkezdett lovagolni, és természetesen, mint minden kisgyereknek megtetszik az, amit a másik csinál, ezért én is mondtam anyáéknak, hogy szeretnék egy lovat. De nyilván ez azért nem így működik. Sajnos szüleim sem értettek a lovakhoz és én nagyon kicsi voltam egy saját lóhoz, meg akkor még lovagolni se tudtam. Végül szüleimmel kiegyeztünk abban, hogy elkezdhetek lovagolni járni. Így 5 éves koromban elmentem az első lovas edzésemre. Akkor az edzőm Léber Katalin volt, aki megtanította nekem a lovaglás alapjait és teljes mértékben megszerettette velem ezt a sportot. A lovat, akin először ültem Fantának hívják. Ő egy kisbéri félvér, sárga kanca, már 20-as éveiben jár, de még mindig tanítja a gyerekeket lovagolni. Katának és Fantának is nagyon sok mindent köszönhetek. A tovább fejlődésem érdekében szükség volt a váltásra. Jelenleg Bodmérra, Benedek Ritához járok edzésekre. Ritát úgy ismertem meg, hogy 4 évvel ezelőtt mentem hozzá először lovastáborba. Az eztkövető két évben is voltam nála táborban, de rendszeres lovaglásra sosem került sor. 2020 májusában döntöttünk úgy, hogy szeretnék rendszeresen nála lovagolni. Ez alatt az egy év alatt is már rengeteg mindent tanultam. Először Büszkén kezdtem el lovagolni, de nem találtam meg vele közös hangot, ezért Rita úgy döntött, hogy próbáljam ki Hajnit. Hajni szintén egy kisbéri félvér, sárga kanca. Remélem, még sokáig tudok vele fejlődni. Versenyeken még nem vettem részt, de céljaim közé tartozik, minél több versenyen részt venni. Ehhez kiváló hely a Tücsök lovasudvar, nagyon sok lehetőség van itt, ami egy jó alapot ad a lovas jövőmnek. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne szép környezetben és jó társaságban lovagolni.